Lelki Morzsák

Nyomtatás
Megjelent: 2013. szeptember 13. péntek

Ima:

Irgalmas Uram,  jóságos Uram,  bátorságot  adtál, hogy  megérezzem:  neked szükséged  van  rám.   Adj  erőt,  hogy   szeretni  tudjam  a   társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz  engem. Add, hogy megértsük:  neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!

 

Lelki útravaló a mai napra

Május9.

Énekeljetek az Úrnak új éneket!

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett!
Szabadulást szerzett az ő jobb keze, az ő szentséges karja.

Megmutatta szabadító erejét az Úr,
a népek előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.
Hűséggel és szeretettel gondolt Izrael házára,
és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.
Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!
Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!
Énekeljetek az Úrnak hárfával, hárfával és zengő énekléssel,
harsonákkal, és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt!
Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók!
Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az Úr előtt,
mert eljön, hogy ítélkezzék a földön.
Igazságosan ítéli a világot,
a népeket méltányossággal.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ének eljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett!
Szabadulást szerzett az ő jobb keze, az ő szentséges karja. (Zsolt 98)

Isten meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. (1Kor 1,8)



A korinthusiak köszöntése után Pál apostol rögtön a kegyelemről kezd beszélni, valamint a Krisztusban való közösségről, ami által mindenki gazdagabb lett. De ennek a gazdag lelki közösségnek ki is kell tartania Krisztus második eljöveteléig, a várakozás beteljesítéséig, amelyet az első keresztény gyülekezetek, mint a korinthusi is, a közeljövőben várt. A 7. versben ezt írja Pál: Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok. Ebből is érződik, hogy a mindennapok része lehetett Krisztus eljövetelének várása. Milyen más lehet úgy élni, hogy valaki biztos benne, hogy még életében eljön a világ vége és véget ér a földi valóság, és Krisz tus eljön. Aki ezt hitte, az eladta vagyonát és közösségbe lépett, odaadta a közösségnek javait, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Ezek az emberek a szeretet közösségében egymásra utaltan éltek. Mit gondolnánk ma az ehhez hasonló emberekről? Valószínűleg őrülteknek tartanánk őket. Hiszékeny, manipulálható szerencsétleneknek, akiket mindenbe bele lehet rángatni. Mégis egyvalamit tanulhatunk tőlük: hitet. Olyan hitet, ami képessé tesz arra, hogy átformáljuk az életünket, hogy életmódot váltsunk. Hiten alapuló életmódváltás? Micsoda megalapozatlan, irracionális képzelgés. Majd, ha valami kézzelfogható történik, akkor esetleg megváltoztatom az életem - mondanák sokan. De hogyan válhat a hit kézzelfoghatóvá? Hogyan lesz az absztrakt hitből megélt hit, életmódváltás? Aligha látszik rajtunk, keresztényeken, hogy Krisztus követői vagyunk. Mégis valami ilyesmi lenne az elérendő cél, hogy Krisztust az életünkön keresztül láthatóvá tegyük mások számára is, hogy ő formálja át az é letünket. Aki meg is erősít titeket mindvégig - írja Pál apostol. És ez nekünk szól, mert nem hiszem, hogy közelebb vagy távolabb lennénk Krisztus eljövetelétől, mint az őskeresztények. Jézus Krisztus napja ma sincs közelebb vagy távolabb. Itt van. Úgy kell élni, mint ha itt lenne. Nincs jövő és múlt, csak a most van. A most-ban kell így élni. Hiszen maga Krisztus mondja: Mert az Isten országa már közöttetek van. (Lk 17,21) Tehát úgy kell élni, hogy valóban köztünk legyen.

A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányaival törődnek. Csak azok lesznek igazán boldogok, akik megkeresték és megtalálták a mások szolgálatához vezető utat. (Albert Schweitzer)



Uram! Add, hogy úgy élhessek, hogy te látszódj minden cselekedetemben! Kérlek, tedd magad láthatóvá az életemben, hogy minden pillanatban úgy éljek, hogy kész legyek téged fogadni! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Az Istenre figyelés lelki gazdagságot ad.

(Kimberly Long Texas, USA)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Én vagyok a te tanúd

2013. május 9. Húsvét hatodik hete – csütörtök

 

Lk 24, 46-53

„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.

Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.”

 

Bevezető ima: Szentlélek, világosítsd meg értelmemet és szívemet a hit erénye által. Életemet a hit igaz fényében szeretném látni – ez Jézus Krisztussal, Urammal és Megváltómmal való barátságomból fakad. Szentlélek, ajándékozd nekem a remény isteni erényét. Sose engedd, hogy elcsüggedjek és kétségbe essek. Urunk legyőzte a bűnt és a hálált, és megnyitotta előttem a Mennyország kapuját. Gyújtsd fel bennem az Úr és felebarátiam iránti szeretetet. Hadd égjen, és hadd gyújtsa lángra sokak szívét, hogy be tudják fogadni az igazságot, ami képessé tesz az Atya akaratának teljesítésére.

 

Kérés: Uram, segíts, hogy a Te jelenlétedben éljek és úgy cselekedjek ahogyan elvárod tőlem!

 

1. Mi is Krisztus művének tanúi vagyunk. Milyen szép jelenet. A mi Urunk szenvedett, meghalt, harmadnap feltámadt, és negyven napot eltöltött apostolaival és tanítványaival. Most, mielőtt Mennybe menne, hátrahagyja Egyházának a szeretet, az irgalom és a megbocsátás üzenetét. Az apostolok megtapasztalták Krisztus irgalmát. Most azt a feladatot kapták az Úrtól, hogy menjenek a világba és hirdessék a bűnök bocsánatát a legszentebb névben: Jézus nevében. Azért lehetünk ma haszonélvezői ennek az irgalomnak,mert az apostolok úgy cselekedtek, ahogy Krisztus megmondta nekik. Krisztus irgalmát szívünkben tapasztaljuk. Így mi is tanúi kell, hogy legyünk Jézus Krisztus művének.

 

2. Öltöztess engem szent erődbe, Úr Jézus! Tudjuk, hogy egy alma magjából almafa nő, ami éveken át hoz termést, ha helyes táplálékot kap. Tapasztalatból tudjuk. Isten teremtette a magot és adta az erőt, hogy almafává nőjön. Krisztus most azt mondja apostolainak, Ő fönntről kiárasztja rájuk erejét, megáldja őket valami által, ami messze felette áll az emberi természetnek és erőnek. Megkapják az erőt, hogy Isten országáért bőséges termést hozzanak. Kétezer évvel később Krisztus még mindig kiárasztja ezt a hatalmat, a Szentlélek által, akit megkaptunk, mikor megkereszteltek minket, és még inkább, mikor bérmálkoztunk. Az ima által természetfölötti látásmóddal kezdjük el látni azt az embert, akivé válhatunk és azokat a gyümölcsöket megsejteni, amiket hozhatunk.

 

3. Imádni és magasztalni akarlak. Az apostolok szomorúak és csüggedtek voltak, amikor Krisztus megmondta nekik, hogy elhagyja őket. Most telve voltak ámulattal és dicsérettel. Leesett a szemükről a hályog. A kereszt árnyéka nem rémisztette őket többé. Krisztus legyőzte a bűnt és a halált, és ők ennek tanúi, hiszen saját életükben tapasztalták meg. A nagyböjtben mi is elkísértük az Urat szenvedéseiben és halálában. Aztán tanúi lettünk feltámadásának. Most látjuk, amint mennybe megy. Ahogy az apostolok, úgy állunk mi is csodálva, hogy milyen Istenünk van nekünk, és úgy érezzük, éjjel-nappal Őt kell dicsérjük.

 

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, Szentlelked számára szent lakhellyé szeretnék válni. A szeretet és az igazság lelke a Te ajándékod számomra. Az ég dolgaival táplálsz engem. Legyek én kisebb, hogy Te növekedhess bennem!

 

Elhatározás: Jót fogok mondani ma másokról és minden kísértést, hogy másokat elítéljek vagy másokról rosszat mondjak, legyőzök.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.

 

 Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Húsvét 6. hete - csütörtök

 

ApCsel 18,1-8

 

Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, (…) meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. Mivel ugyanaz volt a mesterségük – sátorkészítők voltak –, náluk maradt és dolgozott. Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket. Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: „A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.

 

Jn 16,16-20

 

„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.” Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: „Mi az, amit mond nekünk: »Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem«, és: »Az Atyához megyek«?” Aztán megjegyezték: „Mi az, amit mond: „egy kis idő”? Nem értjük, mit beszél!” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: „Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: »Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem«? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.”

 

 

Ez a „kis idő” Jézus elmenetele és visszatérése között nemcsak sírban nyugvásának idejét jelenti, hanem a mennybemenetele és Pünkösd közötti időt is, hiszen az apostolok Pünkösdkor a mennybe ment Krisztus egészen sajátos, végleges visszatérésének lesznek tanúi. Azelőtt ott állt előttük hús-vér emberként, feltámadása után már új, romolhatatlan testben, Pünkösd után viszont a Szentlélek által bennük lesz jelen.

 

A megtestesülés után ez a legnagyobb fordulat a világtörténelemben: az Egyház születésének pillanata. Szent Pál is csak lassan érti meg, hogy a körülötte kirobbanó botrányok, szakadások, a hozzá való csatlakozás és az elutasítás nem őmiatta, hanem a benne élő Krisztus miatt történnek. Ha Jézust hirdetjük, és bűnbánatban élünk hosszú éveken át, mi is az ellentmondás jelévé leszünk. Nem csupán hibánk, természetünk miatt lesznek ellenségesek velünk, hanem Krisztus miatt. Kitehetjük a lelkünk, fáradozhatunk a legnagyobb jó szándékkal, elkerülhetetlen, hogy környezetünk szembekerüljön velünk, talán egészen odáig, hogy megaláznak és kivetnek maguk közül. Szent Benedeket első társai meg akarták mérgezni, Szent Ferencet alkalmatlannak nyilvánították rendje vezetésére, Keresztes Szent Jánost szerzetestestvérei börtönbe vetették. Ők mégsem estek kétségbe, s nem tértek le arról az útról, amelyre Krisztus vezette őket a bensejükbe adott Szentlélek által. Isten pedig megáldotta szolgálatukat és szenvedésüket, és még ragyogóbban beteljesítette küldetésüket.

 

Jézus Krisztus velünk is megosztja istenfiúságát, halhatatlan életét, mi pedig neki adjuk halandó testünket, földi életünket. Ő nekünk adja Szentlelkét, mi pedig odaadjuk neki értelmünket, érzelmi világunkat, tehetségeinket és akaratunkat, hogy beléphessen általunk a világba, és beteljesítse művét az emberek között.