Lelki Morzsák

Nyomtatás
Megjelent: 2013. szeptember 13. péntek

Ima:

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról  mondanék le, ha nem  törekednék arra, hogy  mindig csodálatos jelenlétedben  éljek! Ámen. Kolumbusz Kristóf

 

 Lelki útravaló a mai napra

Május10.

Mutass utat az élet rengetegében, Istenem!

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)


Ki mint vet, úgy arat? Ez a sokat koptatott szólás mindenkinek ismerős. A föld gazdájának meg kell dolgoznia a bő termésért. Nem hullanak csak úgy az ölébe a búzamezőről az érett kalászok! Ahhoz, hogy a termést betakaríthassa, tennie is kell valamit. És ez nem mindig egyszerű. Le kell küzdenie az elemeket: a tomboló szelet, a tűző napsugarat, az ömlő esőt. Óvnia kell földjének kincsét a kártevőktől. De ez sok esetben még a könnyebbik oldala a dolognak. Mindenekelőtt ugyanis le kell győznie saját kényelmét, lustaságát és megfogni a munka végét! Nekünk is így kell legyőznünk a bennünk szunnyadó, fel-felébredő kényelemszeretetet. Önmagunk szeretetét. Igényeink előtérbe helyezését. Hiszen ha az igének engedelmeskedni akarunk, félre kell tennünk minden mást, és a jó cselekvésé re kell összpontosítanunk. Le kell küzdenünk önmagunkat, és a külső fenyegetettséget is, ami minduntalan el akar téríteni bennünket a helyes útról. Ami meg akarja akadályozni, hogy a jót cselekedjük. A bennünket körülvevő világ is sokszor ilyen, minket hátráltató, akadályozó úttorlasz. Mindenfelé vonz és csábít, csak a szeretetből fakadó jócselekedetektől igyekszik távol tartani. Olykor ki is gúnyolja a világ azt, aki az ige szerint cselekszik. Baleknak, bolondnak tartja. De bennünket ez ne hátráltasson! Minket ne ez vezéreljen! Hanem az, hogy bármilyen küzdelmes is az utunk, soha ne fáradjunk el, mert meglesz a jutalmunk! Meg kell tanulni élni a kínálkozó lehetőséggel, megtalálni azt, ami segíthet paradox világunkban. Miképpen a jó gazdát bő terméssel árasztja el a gondozott föld, úgy mi is bőven fogjuk aratni jóságunk gyümölcseit. Mert az Úr megjutalmazza azokat, akik az ő útmutatása szerint a jót cselekszik?

A szeretet az egyetlen dolog, amely tékozlás útján gyarapodik. (R. Huch)


Egyedül erőtlen vagyok, de ha te támogatsz, Uram, szárnyra kelek! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

    

Egy gondolat - mára:

 

Milyen területre hív Isten, hogy valami újat próbáljak?

(Hans Växby Moszkva, Oroszország)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Az élet fája

2013. május 10. Húsvét hatodik hete – péntek

 

Jn 16, 20-23

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.

 

Bevezető ima: Szentlélek, világosítsd meg értelmemet és szívemet a hit erénye által. Életemet a hit igaz fényében szeretném látni – ez Jézus Krisztussal, Urammal és Megváltómmal való barátságomból fakad. Szentlélek, ajándékozd nekem a remény isteni erényét. Sose engedd, hogy elcsüggedjek és kétségbe essek. Urunk legyőzte a bűnt és a hálált, és megnyitotta előttem a Mennyország kapuját. Gyújtsd fel bennem az Úr és felebarátiam iránti szeretetet. Hadd égjen, és hadd gyújtsa lángra sokak szívét, hogy be tudják fogadni az igazságot, ami képessé tesz az Atya akaratának teljesítésére.

 

Kérés: Uram, tégy engem a kereszt hűséges tanítványává!

 

1. Meg kell halnunk önmagunknak, hogy elnyerjük az Életet. Milyen gyakran beszélt Jézus arról, hogy meg kell halnunk önmagunknak? Különféle alkalmakkor figyelmeztette apostolait, hogy kegyetlen halált kell elszenvednie. Krisztus azért jött a világba, hogy meghaljon értünk a kereszten. Mária megszülte Jézust és ott állt a keresztjénél, mikor meghalt. Milyen különös, hogy azok szenvednek a leginkább, akik a legközelebb állnak Jézushoz. A mi ösztönös hajlamunk, nemcsak világi, hanem lelki téren is abban áll, hogy a könnyebb utat válasszuk. Ha azonban követni akarjuk Krisztust, el kell fogadnunk a keresztet, a szenvedést és az áldozatot.

 

2. Urunk, vedd el a kereszttől való minden félelmünket! Jézus mondja, hogy aki követi Őt, szenvedni fog. De meg is ígéri nekünk, hogy olyan örömben lesz részünk, amit senki, semmilyen hatalom nem vehet el tőlünk. Krisztus arra kér, hogy bízzunk benne. Nem könnyű ebben a világban az Úr hűséges tanítványának lenni. Ezt Jézus is tudja és mi is tudjuk. A Getszemáni-kertben Jézus is félt a kereszttől, de ugyanabban a pillanatban megújította a döntését, hogy a keresztet választja. Krisztus arra kér minket, bízzunk benne, ahogyan Ő is bízott az Atyában. Ha bízunk Krisztusban, elmúlik a kereszttől való félelmünk.

 

3. Hogyan segíthetek másoknak, hogy elfogadják a szenvedést? Krisztus összehasonlítja a szülő asszony fájdalmát azzal a végtelen örömmel, amit megtapasztal, mikor újszülött gyermekét megpillantja. Egy jó férj a félelem pillanatában a felesége mellett van. Mi is látjuk, hogy Mária ott van a kereszt lábánál, Fia keresztjénél, hogy ott legyen vele a szükségben. Nekünk is ott kell lennünk mások mellett, ha szükséget szenvednek. Azt kérik tőlünk, hogy érezzünk együtt és áldozzunk másokra időt és fáradtságot.

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, hogy úgy fogadjam el a szenvedést, ahogy Te elfogadtad; Isten dicsőségéért és a lelkek megmentéséért. Bízom kegyelmedben. Segíts, hogy növekedjek kegyelmedben és a dolgokat természetfölötti fényben lássam!

 

Elhatározás: Ma igyekszem legyőzni az elbátortalanodás és a kételkedés kísértését.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
  

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Húsvét 6. hete - péntek

 

ApCsel 18,9-18 

Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: „Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.” Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét. Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzula, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez, és azt mondták: „Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!” Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: „Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó. De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.” S elűzte őket az ítélőszéktől. (…) Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is. 

 

Jn 16,20-23a 

 

„Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” 

 

Isten elsősorban nem aktivitást vár tőlünk, hanem mindenekelőtt azt akarja, hogy megszülessünk az ő gyermekeivé, Krisztus által, a Szentlélekben. Ez a születés pedig bizonyos szomorúsággal és fájdalommal jár, hiszen új életre születésünk nem mehet végbe egyfajta halál nélkül. Azonban éppen ez a születés lesz új, el nem múló örömünk forrása. Olyan öröm forrása, melyet nem befolyásolnak a külső körülmények változásai és kedélyállapotunk hullámzásai. Az istengyermekségre születés öröme más dimenzióban van, mint e világ örömei, ezért nem veheti el tőlünk senki sem. 

 

Kérdeznivalónk sincs már, hiszen Isten élete áramlik bennünk, s ez több, mint bármi, amit ésszel fel lehetne fogni és meg lehetne magyarázni. Arra azonban szükségünk van, hogy földi életünk gondjai, teendői közepette újra meg újra erre a misztériumra irányítsuk figyelmünket, s Istennel egyesült életünk külső jelek által is megerősítést nyerjen. Szent Pál a legintenzívebb apostoli munka, az igehirdetés, az utazás fáradalmai és a testi-lelki megpróbáltatások közepette sem feledkezik meg arról, hogy az Úrnak tartozik önmagával. Miközben csaknem szétszaggatják – olykor fizikailag is –, ő nem hagyja szétforgácsolódni belső világát, hanem még nagyobb hangsúlyt ad Krisztushoz való tartozásának, például azzal, hogy fogadalommal kötelezi el magát, melynek külső jeleként Kenkreában lenyíratja a haját. 

 

A vallási törvények megtartása, az önként vállalt fogadalmak, az önmegtagadás nem a szentség maga, még csak nem is jele annak, de eszköze és feltétele. A külső jelek az Úrral való bensőséges kapcsolat ápolásában segítenek, és megerősítik a lelki elkötelezettséget, hogy szüntelenül Isten akaratára figyeljünk, és felismerjük, mit akar cselekedni általunk.

 

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki Morzsák. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting