Isten szolgája Márton Áron püspök vallásos székely, földműves családból származott. 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokoson. Édesapja Márton Ágoston, édesanyja Kurkó Julianna. Tanulmányai befejezése után 1924. július 6-án Majláth püspök Gyulafehérváron szentelte pappá. Közben részt vett a világháborúban. Emberismeretet és élettapasztalatot szerzett. Különböző papi munkát végzett: segédlelkész, hittanár, szórványlelkész, püspöki irattáros. Kolozsvárott az egyetemisták lelkiatyja. Megalapította és szerkesztette az "Erdélyi Iskola" c. pedagógiai folyóiratot. Mint a Katolikus Népszövetség igazgatója az erdélyi katolikusok lelki vezetője lett. Kolozsvári plébános, főesperes és székesegyházi kanonok. XI. Pius pápa 1938. december 24-én kinevezte gyulafehérvári megyéspüspöknek. 1939. február 12-én Andrea Cassulo  nuncius szentelte püspökké Kolozsvárott.

Jelmondata:  Non recuso laborem!  Nem vonakodom a munkától!

      Hosszú püspöksége alatt népe fennmaradásáért, hívei hithűségéért küzdött és szenvedett. A II. Bécsi Döntés egyházmegyéjét két részre osztotta. Áron püspök Dél-Erdélyben maradt. Ő tiltakozott először a magyarországi zsidók üldözése ellen. A kommunista hatalom az istenhit fölszámolására és a nemzeti kisebbségek korlátozására törekedett. Államosították az iskolákat, a görög katolikus egyházat megszüntették, a szerzetesrendeket betiltották, a nunciust kiutasították. Áron püspök látta a jövőt: papjait és híveit felkészítette a szenvedésre. 1949. június 21-én letartóztatták. Végigszenvedte Erdély szigorú börtöneit. Kiszabadulása után, 1955. március 25-én átvette egyházmegyéje kormányzását. Egy tollvonással megszüntette a békepapi mozgalmat. 1957-1968-ig szobafogságra ítélik. A kényszerlakhely megszűnése után szabadon kormányozta egyházmegyéjét. Püspöksége alatt csak 1970-ben látogatott először Rómába. Rákbetegségét éveken át fájdalomcsillapító nélkül, türelemmel viselte. 1980. szeptember 29-én halt meg. A székesegyház kriptájába temették.